Csapatépítés blog 6.rész
Írta: Csapatépítő blogger   
2015. Június 04. Csütörtök, 00:00

 

blog 6 nagy

Pszichológiai vonatkozások

A csapatépítés a pszichológiáról szól. Nem mélyben vájkáló, freud-i pszichológia, hanem inkább mindennapi pszichológia, ha úgy tetszik. Az, amit a csapatépítésen megtapasztalunk, ha egy kicsit elgondolkozunk a történteken és a változásokon, működik a magánéletben, a munkahelyen, az élet minden területén.

Milyen változások mennek végbe a résztvevőkben?

Árnyaltabbá válik utána a munkahelyi életünk.

Az, ami korábban fekete vagy fehér volt, egy csapatépítés után megmutatja a szürke minden árnyalatát. Az irtózatos vörös vészhelyzetekről kiderül, hogy nem egységesek, hanem itt-ott rózsaszínbe, másutt barnába hajlanak, és talán meglátunk bennük egy-egy pontot, ami tulajdonképpen nem is vörös, hanem mondjuk fehér, csak olyan apró, hogy korábban észre sem vettük.

Egy jó csapatépítés kiszínezi, új árnyalatokkal gazdagítja a munkakapcsolatokat, mert megtanít minket látni az árnyalatok közötti különbségeket. Olyan ez, mint, amikor a férfit megkérdezi a nő egy anyag színéről, és az rávágja, hogy piros, holott lehet, hogy az pink, lazacszín vagy babarózsaszín. Az, hogy a férfi pirosnak látja, nem jelenti azt, hogy az is. De a másik nézőpontból is érdemes megvizsgálni a helyzetet, ugyanis attól, hogy a nő számára az adott dolognak lazac színe van, hiába tudja ő, hogy nem piros, a társa jóhiszeműen úgy fog reagálni, mint minden normális helyzetben, amikor a piros színt látja. (pl.: Megállapítja, hogy jól áll a ruha a nőn, hiszen tudja, hogy a feleségének a piros a kedvence, és úgy gondolja, hogy ezzel a véleménnyel biztosan nem foghat mellé. Hiszen nem is a ruháról van itt szó általában, hanem csak arról, hogy a férj kifejezze, hogy milyen csinos ma is a felesége.)

Az, hogy az adott dolog piros vagy lazac színű-e valójában, az esetek 99% százalékában, kommunikáció és eredményes csapatmunka szempontjából tulajdonképpen teljesen mindegy. Kommunikáció szempontjából az a lényeg, hogy vagy egyforma színben lássák a kollégák a világot, a céget, a feladatokat stb., vagy egy magasabb szint az, amikor már tisztában vagyunk vele, hogy számtalan témában, amikor szentül hiszi az ember, hogy máshogy ezt a helyzetet nem lehet értelmezni, akkor is tudjuk, hogy de bizony lehet. Mindig lehet, és mindig lesz is olyan, aki máshogy látja az adott helyzetet. Mert mi is csak egy oldalról, egy nézőpontból tudunk a világra tekinteni. Nem tudunk egyszerre férfiak és nők lenni, tapasztalt bölcsek, ravasz rókák és kreatív, innovatív, fiatal forradalmárok. De szerencsére sokan dolgozunk együtt, és ha körbenézünk és meglátjuk az emberek közötti árnyalati különbségeket - hogy van itt forradalmár, róka és bölcs is-, akkor egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy nem idegesít, hanem megnyugtat a tudat, hogy különbözők vagyunk.

Egy jó csapatépítés után kevésbé látjuk már csak a kedvelem-bunkó szélsőértékekbe sorolva a kollégáinkat. A csapatépítés által teremtett, a megszokottól eltérő, új, szokatlan környezetben kitűnik a kollektíva és a személyiségek összetettsége. A sok piros kollégából egy csapásra pink, lazacszínű és babarózsaszín emberek alakulnak ki a szemünk előtt, és ha közelebbről is megvizsgáljuk őket, akkor két lazac között is van különbség.

És, ami a leghihetetlenebb az egészben, az a pillanat, amikor leesik, hogy ők tulajdonképpen semmit sem változtak. Eddig is (vagy eddig sem?) voltak pinkek, csak mi szedtünk fel valahol egy új szemüveget (vagy dobtuk el a régóta torzító lencséket) valahol a csapatépítés közben.

Véleménye lenne? Írjon megjegyzést!